Élménybeszámolók

Az első előkészítő órát 2024. április 24-én tartottuk. Ezen az órán a földrajz szakos kolléganő bemutatta a részletes útvonaltervet, itt kitértünk a megállókra és a programelemekre. Ezeket digitális térképen megnéztük, és a tanulók vázlatot készítettek a napi útvonalakról. Ezeket később befejeztük, és az iskola aulájában kifüggesztettük a kirándulás idejére. Ezen az órán még megbeszéltük a viselkedés szabályait, az időjáráshoz alkalmazkodó, praktikus öltözetet, a baleseti forrásokat és azok megelőzéseinek lehetőségét.

A második előkészítő órát 2024. május 22-én tartottuk. A program sorrendjében megbeszéltük a meglátogatandó helyszínek földrajzi és történelmi ismereteit, melyekről a tanulók később még értékes információkat gyűjtöttek, és a kirándulás alkalmával ezeket megosztották társaikkal. Az Okosdoboz feladatain keresztül (Erdély nemzetiségei, Erdély összefoglaló és Erdélyi városok) elmélyítettük az ismereteket. Az elkészült napi útvonalat tartalmazó plakátokkal létrehoztuk a Határtalanul faliújságot, így a kirándulás minden napját az itthon maradók nyomon követhették.

Ezen az órán digitálisan pár perc kapcsolatot teremtettünk a zetelakai kézilabdás diákokkal és edzőjükkel, akik elmesélték, hogy milyen sportversenyekkel várnak bennünket.

Az előkészületekhet tartozott az is, hogy tartottunk egy ismertetőt a résztvevő diákok szüleinek a részére is. Itt minden szülő aláírásával igazolta gyermekének a kiránduláson való részvételét és egészségi alkalmasságát.

1.nap: Orosháza-Arad–Déva–Segesvár–Székelyudvarhely–Zetelaka–Ivó

A reggeli korai indulás miatt kissé álmosan, de telve izgalommal indultunk útnak. Első megállónk a battonyai Magyar-Román határra vezetett, ahol a szükséges iratok ellenőrzése után indultunk tovább Aradra. A vértanúk kivégzésének emlékoszlopánál egy diák elmondta a történelmi ismertetőt, majd tiszteletünk jeléül 1 perces néma vigyázzállással tisztelegtünk a hősökre emlékezve és koszorút helyeztünk el az emlékmű talapzatánál. Tovább indultunk Dévára, ahol a felvonóval izgalmas utazást tettünk a „magos Déva várába”, ahol a rövid történeti ismertető után sétálgatva szétnéztünk, majd 2 társunk elszavalta a Kőmíves Kelemen balladáját. Következő megállónk Segesvárra vezetett, ahol megcsodáltuk a 10 őrtornyos várat. Koszorút helyeztünk el Petőfi Sándor szobránál, s tiszteletünk jeléül elszavaltuk a „Nemzeti dal”-t. Este már éhesen, fáradtan érkeztünk a szállásra, ahol mindenki elfoglalhatta ideiglenes kis otthonát, s majd a finom vacsora elfogyasztása után hamar elaludtunk.

2.nap: Zeteváralja–Gyilkos-tó–Békás-szoros–Csíksomlyó:

Sajnos az időjárás az egész héten akadályozott bennünket, de ezen a napon még bíztunk abban, hogy másnapra talán eláll az eső, így a 2. és a 3. nap programját felcseréltük. Borongós időben indultunk, a festői szépségű Zeteváraljai víztározóhoz. A tanulók előzetes felkészülése alapján meghallgattuk a víztározó történetét. Szemerkélő esőben utunkat a Gyilkos-tóhoz folytattuk, mely egy természetes torlasztó a Keleti-Kárpátokban, Hargita megye északkeleti részén. A gyergyószárhegyi Máthé Róza legendáját egy tanuló ismertette, majd megkóstoltuk a híres kürtőskalácsot. Ezután a székelyföld legszebb szurdokához, a Békás-szoroshoz indultunk, ahol már annyira esett az eső, hogy csak busszal „sétáltunk” végig a szoroson, s a végén lévő büfé sátorai alatt tudtuk meghallgatni a szoros híres legendát egy társunk előadásában. A buszról nézve is félelmetes szépségű sziklák tárultak elénk. Végül a hazafelé vezető út során ellátogattunk Csíksomlyóra, mely a katolikus vallású székelyek híres Mária-kegyhelye. Bementünk a katolikus templomba, ahol Mária Nagyasszonyunk híres szentélye előtt tisztelegve elmormoltuk imáinkat és kéréseinket. Az Erdélyismereti vetélkedőt áttettük csütörtökre, hogy kellő információnk legyen a feladatok megoldásához. �

3.nap: Székelyudvarhely–Székelyszentlélek: Gordon Prod Kft Tejfeldolgozó-Irgó Kulcsosház-Zetelaka Sportcsarnok-Irgó

Reggel sajnos ismét esőre ébredtünk, így a Madarasi Hargita elérhetetlenné vált számunkra. Elindultunk Székelyudvarhelyre, ahol az eső miatt csak 2 helyszínen szálltunk ki a buszból. Az egyik  a Szoborpark, ahol az esernyő alatt állva egy társunk ismertette a történelmi és építészeti ismereteket. Majd a Városháza mögötti Hargita-emlékműnél letettük azt a koszorút, amelyet a Hargitára szerettünk volna felvinni.  Osztályfőnökünk helyi ismeretének köszönhetően a túrázás helyett szívesen vártak bennünket a GORDON tejtermékeket előállító vállalkozás bemutatótermében. ahol megismerkedtünk a vállalkozás történetével, két kis film segítségével bemutatták nekünk a tejtermékek készítésének folyamatát, majd finom sajtokat kóstolhattunk. Ezután Zetelakára indultunk, ahol Gagyi Erika kézilabda edző szervezésében találkoztunk a zetelakai diákokkal, akikkel élvezetes sportversenyen szurkoltunk egymásnak, s megtanítottuk a helyieknek a „kapitánylabda” játékot. A kézilabdában kikaptunk, de a focimeccset mi nyertük meg. Utána kellemes beszélgetések következtek, majd indulnunk kellett haza vacsorára.

4.nap: Szováta–Korond–Farkaslaka–Szejkefürdő

Kissé vidámabb napra ébredtünk, hiszen a nap reggel bekandikált az ablakon. Így jobb kedvűen indultunk Szovátára, a híres fürdő- és üdülőhelyre. A helyszínen megbeszéltük a Medve-tónak, a világ legnagyobb és egyetlen heliotermikus tavának tulajdonságait, majd körbesétáltuk a tavat, s félúton megálltunk a „sóhegynél”, ahol furcsa fintorok közepette meg is kóstoltuk a hegy anyagát. Majd Korondra indultunk a székely kerámiák „fővárosába”. A kirakodó vásár mindannyiónkat magával ragadott, ahol finom lángost ettünk és sokan kis ajándékokat vásároltunk a szeretteinknek. Szejkefürdőre érve megtekintettük a Minitransylvánia Park látnivalóit, benne a csodálatos erdélyi várak makettjeivel, majd a 11 kiállított Székely-kapu alatt felsétálunk a legnagyobb székely, Orbán Balázs síremlékéhez. Koszorút helyeztünk el. Visszafelé kis futóversenyt rendeztünk a kissé lankás domboldalon, ahol jól esett egy kis testmozgás. Este a szálláson vacsora után megrendeztük az előző este elmaradt Erdélyismereti vetélkedőt, melyen a megszerzett ismeretek mellett az ügyesség is szerepet kapott. Például pingpong labdával egyensúlyoztunk a járdán. Majd a szalonnasütést rendezünk, ahol a hangulatos tűz mellett felelevenítettük a 4 nap emlékeit, s azzal szembesültünk, hogy már másnap indulni kell haza.

5.nap: Nagyenyed–Torda–Kolozsvár–Királyhágó

Utunk Nagyenyeden át Tordára vezetett, ahol a turisztikai látványosságon túl annak egészségmegőrző hatásával és a sóbányászat történetével is megismerkedtünk. Rengeteg lépcsőn jutottunk le a mélybe, ahol mindenki szabadon szétnézhetett, majd közösen felültünk az óriáskerékre. Felfelé már a felvonóval jöttünk.  Utunk Erdély fővárosába a „Kincses Kolozsvár”-ra folytatódott, ahol ismét esett az eső, így a séta elmaradt. A programsorozat méltó lezárásaként megálltunk a Király-hágón, ahol „búcsúztunk” a csodáktól, felelevenítettük utunk legkedvesebb emlékeit, majd ismét egy hatalmas, viharos eső vetett véget a nosztalgiázásnak, így hazaindulunk Orosházára. Az időjárás viszontagságai ellenére felejthetetlen 5 napot töltöttünk együtt.

A témanap: 2024. június 4. a Nemzeti összetartozás napja.

A nap mottója: „Haza sok lehet, magyarság csak egy.”

Ezt a mottót a kirándulás után már minden résztvevő belülről, a szívéből érezte. Igyekeztünk úgy összeállítani a nap programját, hogy valamennyire át tudjuk adni azt, amit igazán csak a helyszíneken járva lehet valójában átérezni. A Nemzeti összetartozás napján megemlékezéssel kezdtünk az az iskolarádióban, melyben kiemeltük a határainkon kívül élő magyarsággal való szoros összetartozásunkat, történelmünk idetartozó fordulópontjait, és a jelenben már jól működő kapcsolati lehetőségeket. Külön kiemeltük, hogy az egyik legjobb ilyen kapcsolati lehetőség a néhány napja megélt kirándulásunk, ahol szemtől szemben láthattuk, tapasztalhattuk, hogy a kint élő magyarság mennyire szeretettel gondol a „Magyarhonban” élő társaira. Felhívtuk a tanulóink figyelmét arra, hogy a hetedikeseink éppen az egyik legszebb magyarlakta helyen, Erdélyben jártak, melynek napokra lebontott útvonalát az aulánkban kifüggesztett útvonaltérképen már 2 hete folyamatosan megtekinthették. Ezt követően az iskolánk aulájába invitáltuk a felsős tanulókat, ahol részletes élménybeszámolót tartottunk, melyre videó- és fotóösszeállítással készítünk. Térképen mutatva az utat, napról napra, képről képre haladva meséltük el a megélt, fantasztikus élményeket, majd válaszoltunk a feltett kérdésekre. A végén levetítettük a sok-sok kis felvételből összevágott videóösszefoglalót, melynek a végén a diákok tapssal jelezték, hogy élvezetes volt a beszámolónk.

2024. 06.05-én tartottuk az értékelő óránkat. A teremben körben ülve, családias, baráti hangulatban indult a visszaemlékezés. Mindenki kapott szót és elmesélhette a legjobb emlékét és azt is, ami a legkevésbé tetszett neki, illetve megfogalmazhatott a jövő kirándulásaihoz ötleteket, amelyekkel szerinte még hangulatosabbá lehetne azt tenni. A felemelő emlékek között első helyen szerepelt az a csodálat, hogy otthonunktól messze, kissé érdekes kifejezésmóddal, de magyarul beszélgetnek velünk emberek. Tudták ugyan előre, hogy így lesz, de mégis csodálatos érzés volt a sok-sok magyar feliratot látni az üzletekben, emellett az volt furcsa, hogy mégsem „otthon” vagyunk, tehát nem forinttal fizetünk. Fontossági sorrend nélkül – hiszen szinte minden emléket, egymásra licitálva emlegettek fel diákjaink -, a következő kedves emlék a bejárt helyszínek varázslatossága, ezek között is első helyre került a Tordai sóbánya és Korond csodálatos világa. Szinte minden tanuló kiemelte, hogy mennyire jó volt a zetelakai diákokkal eltöltött pár óra, s elmesélték azt is, hogy néhányukkal azóta is kapcsolatban vannak a digitális platformokon. Többen, a különböző helyeken beszédbe elegyedtek a helyiekkel, és elmondták, hogy milyen kedvesen beszéltek velük, milyen szívesen meséltek nekik az életükről. Megegyeztek abban, hogy az ott élő emberek nyugodtak, békések, s szívesen találkoztak velünk, akik „Magyarból” jöttünk. Előkerült a szállás szépsége, otthonosága, a szállásadók kedvessége, a finom ételek, amiket kaptunk. Sőt, hálás szívvel emlékeztek a buszsofőrünkre is, aki iskolánk egykori diákja volt, és nagyon sok szabadidejét a tanulók közt töltötte játékkal, beszélgetéssel. Úgy látjuk, nagyon jó hatással volt a diákjainkra.

Negatív emlékként csupán azt élték meg, hogy az időjárás többször beleszólt a programjainkba, és az egyik nagyon várt programunkról, a Madarasi-Hargita megmászásáról le is kellett mondanunk. De belátták, hogy az eső és a felázott talaj olyan baleseti forrást idézett elő, amelyet nem volt szabad bevállalni az adott helyzetben. Megköszönték, hogy helyette sikerült a Gordon tejfeldolgozó üzembe bejutnunk, de abban közösen megegyeztek, hogy jobb lett volna, ha sikerül a Hargitára felmenni.

A mesélések közepette néha-néha elhangzott egy-egy kellemes, néha huncut sztori is, amelyek a szálláson töltött időket tették feledhetetlenné. Néha egymás szavába vágva mesélték az újabb élményeket.

Majd az útvonalterv alapján ismét végig mentünk a meglátogatott helyszíneken, s közben megtekintettük a sok száz fényképből készült válogatást, majd a gyerekek megmutathatták a számukra legfontosabb, legjobb emléket idéző néhány képet. A foglalkozás lezárásaként levetítettük a kirándulásról készült videóösszefoglalót, melynek a végén hangos tapsviharral fejezték ki örömüket.

A kirándulás elérte célját: Csodálatos élményeket szereztünk Erdélyben.