Az eredeti tervek szerint 2020-ban kellett volna megvalósulnia annak a pályázatos utazásnak, amely az akkori hetedikeseknek íródott. Sajnos a járványhelyzet közbeszólt, az akkor érintettek már középiskolások, így 2022-ben az idei hetedikesekkel jártuk végig a tervezett útvonalat. A pályázatírástól a megvalósulásig 3 év telt el, így a programokat és az anyagi tervezést is változtatni kellett, hogy az adott összegből a jelenlegi árakkal kihozzuk a lehető legtöbbet. A csillagtúra középpontja Zetelaka-Ivó, innen mentünk minden nap a megcsodálni való helyekre.
Az indulás után az első megállónk Aradra vezetett, ahol egy koszorúval és néma vigyázzállással emlékeztünk meg a 13 vértanúról. Ezután Dévára indultunk, ahol a történelmi és irodalmi érdekességek mellett részleteket mondtunk a Kőmíves Kelemen balladából. Harmadik megállónk Segesváron volt, ahol a százőrtornyos vár falain belül kialakított Petőfi-szobor mellett szavaltuk el a Nemzeti dalt. Este, vacsorára érkeztünk a szálláshelyre, ahol a takarodó előtt még egy kis szabadtéri játék is belefért.
A második napon délelőtt meglátogattuk a székelyek fővárosát, Székelyudvarhelyt. A nevezetességek megtekintése után traktorral indultunk a Madarasi Hargita lábaihoz, majd egy kellemes túrával eljutottunk a híres zarándokhelyre, ahol városunk nevét kövekből raktuk ki, emlékül, hogy itt jártunk. Este, a vacsora után egy fergeteges, játékos vetélkedőn tornáztattuk az agytekervényeinket, melynek eredményeképpen egy kis édességgel a zsebében indulhatott mindenki az esti, takarodó előtti játékra.
A harmadik nap a víz és a legendák jegyében telt. Először a Zeteváraljai víztározónál, aztán a Gyilkos-tónál, végül a Békás-szorosnál hallgattuk meg egy-egy társunk beszámolóját, majd mindhárom helyen megcsodáltuk a táj szépségét. Megkóstoltuk az erdélyi kürtőskalácsot, s élveztük a kirakodóvásárok hangulatát. Este tábortüzet raktunk, szalonnát sütöttünk, s a tűz fényénél jókat beszélgettünk.
A negyedik napi program Szejkefürdőn indult, ahol bejártuk a Mini-Erdély mini várait. Majd átsétáltunk a híres székelykapu sor alatt, ahol egy társunk jóvoltából azok építészeti érdekességeivel gazdagítottuk tudásunk. Utána Szovátán, a Medve-tó körüli séta közben megismerkedtünk a nevének és a kialakulásának történetével. A visszafelé vezető úton megálltunk Korondon, a fazekasság fellegvárában. Itt megcsodáltuk a kézműves mesterség fortélyait és termékeit, majd az előző napinál is sokkal nagyobb kirakodóvásáron beszereztük a szeretteinknek szánt ajándékokat. A következő megállónk a Farkaslakán született, híres székely író, Tamási Áron sírjához vezetett. Este egy helyi népviseletbe öltözött házaspár fergeteges hangulatú táncházat rendezett nekünk, ahol jóízű kurjongatások és énekelgetések közepette néhány tánclépést is elsajátítottunk.
Elérkezett a hazautazás napja, de ez a nap is bővelkedett meglepetésekben. Az első nagyobb megállót Tordára terveztük, ahol a sóbánya rejtelmeit csodálhattuk. Az egyik alagútban kipróbálhattunk egy igazi visszhangzást, többszörösen csengett vissza iskolánk névadója, majd egy csoportos taps egy színházi tapsviharként köszönt vissza. Majd megtekintettük a régi sófeldolgozó működését, közben az idegenvezető ismertette annak folyamatát és a bánya történetét. Ezután számlálhatatlanul sok lépcsőn indultunk sok szinttel lejjebb, ahol megtapasztalhattuk a Föld alatti magasságok és mélységek csodáját. A szinttől még sokkal lejjebb egy csónakázó tóban gyönyörködhettünk, a magasságot pedig egy óriáskerék kapszuláiban élveztük.
Kolozsváron – az idő rövidsége miatt – egy buszos városnézést tettünk, majd megcéloztuk az utolsó megállóhelyet, a Királyhágót. A festői szépségű környezetben – a viszontlátás reményében – búcsút intettünk Erdély varázslatos világának és a feledhetetlen 5 napnak, amelyet együtt töltöttünk.
Fénykép összefoglaló: